forrás> kutya.hu

szerző dr Horváth Dávid

A betegséget elõször 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban elõforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást elõidézõ ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is. Elõfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestû, gyors fejlõdésû fajtákban, elsõsorban rottweilerekben (de gyakran német juhászkutyákban, kaukázusi juhászkutyákban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.

A betegséget kutya parvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus). A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegû is. A fertõzõdést követõ rövid, általában 2-4 napos lappangási idõ után mutatkoznak a tünetek. A bevezetõ tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erõs hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres (lásd 1. kép).

A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot (lásd 2. kép) figyelhetõ meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes.



Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemzõ a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévõ parvovírusok kimutatására. A jóval ritkább szívizomgyulladásos forma a 3-7 hetes kutyakölykökben szinte mindig elhulláshoz vezet, esetleg idült szívelégtelenség kifejlõdését okozza idõsebb korban.
A betegség kezelésének egyik legfontosabb mozzanata az infúziózás (szinte kizárólag vénásan adott folyamatos cseppinfúzió), ami a kiszáradástól próbálja megvédeni az állatot .
A baktériumos szövõdmények kialakulásának elkerülésére széles terápiás sávú antibiotikum injekciót szoktak kapni a kutyák. A sokkos betegek esetleg glükokortikoidot is kapnak. Ezeken kívül természetesen lényeges még a kiegészítõ kezelés (hányáscsillapítók, bélnyálkahártya-bevonók, adsztringensek, fájdalomcsillapítók, stb.). A beteg kutyáknak folyamatosan meleg, nyugodt környezetben kell lenniük.
A legfontosabb megelõzési lehetõség a vakcinázás. Mivel a betegség nagyon fertozõ (a vírust nagyszámban ürítik a betegek, ami nagyon ragályos és nagyfokú az ellenállóképessége), a még nem oltott kutyánkat óvjuk más kutyák társaságától, illetve ne vigyük fertozés lehetõségének kitett területre.

Dr. Horváth Dávid