Fajtaismertető a Tibeti Terrierhez
Tibetben a kis bozontos kutyákat szerencsehozónak, béketeremtőnek tartják, és igen becses ajándéknak számítanak. A terrier nevet igaztalanul viseli ez a fajta, sokkal inkább igazi pásztorkutyáról van szó, akinek bozontos fejében az intelligencia makacs önfejűséggel keveredik, igazi bohócos vérmérsékletet alkotva.
Egyre növekszik a tibeti terrier kedvelők tábora, így sok országban a tenyésztők némi aggodalommal figyelik ezt a tendenciát, ugyanis a borzas pásztorkutya eddig megtartotta eredeti egyéniségét, formáját, és nem lett belőle túltenyésztett fajta, de tetszetős külseje, ideális mérete miatt könnyen divatkutyává válhat.
A tibeti terrier története messzire visszanyúlik, de hogy mennyire messzire, az bizonytalan, az azonban biztos, hogy a tibeti felföldön már több mint 2500 éve voltak olyan kutyák, amelyek a mai tibeti terrierhez nagyon hasonlítottak. Kr. e. 800 körül már tudunk Tibetben kis testű hosszú szőrű kutyákról, amelyeket "Apso" néven említettek. Ez Tibetben olyasmit jelent, hogy "szőrrel fedett". A tibeti fennsíkon élő pásztornépeknek voltak kis apsóik, ugyanakkor nagytestű tibeti dogjaik is, amelyek együtt őrizték a marhacsordákat.
Az apsókból származott a nagyobb, négyzetes formájú típus, a későbbi tibeti terrier és a kisebb, megnyúltabb változat, a lhasa apso, amelyeket a lámakolostorokban tenyésztettek. A vidéki nomádok azonban nem fordítottak figyelmet a gondos tenyésztésre, így együtt éltek a különböző nagyságú és színű kutyák.
A tibeti terrier további történetében a buddhizmus is szerepet játszott. Mivel e vallás hívei hisznek a reinkarnációban, a buddhizmus tanítása szerint mindenfajta állat megölése és a velük való kereskedelem tilos. Ezért a kutyákat nem volt szabad eladni, hanem csak elajándékozni. A kínai Tang-dinasztia korából származó krónikák szerint ha valaki ajándékot ad át, egyben békés szándékát is kifejezi. Innen ered az, hogy a kis tibeti kutyákat szerencsehozónak,
vagy béketeremtőnek is nevezték.
A későbbi tudósításokból úgy tűnik, hogy a pásztorok és a lámakolostorok között a négylábúak rendszeres cseréje zajlott. A pásztorok a lámáknak a kicsi fehér és arany színű kölyköket ajándékozták, a lámák a pásztoroknak a tőlük kapott élelmiszerekért cserébe az ő nagyobb testű apsóikat adták.
Európában első ízben Marco Polo adott hírt a kis arany színű kutyákról, amelyeket Tibetben látott, és a Khan oroszlánjaihoz hasonlónak tartott. Ennek ellenére csak a XX. század elején jelent meg a borzas pásztorkutya Európában.
A fajta leválasztása 1934-ben
Sir Lionel Jacob 1901-ben megszerkesztette a "lhasa terrier" számára az első standardot, néhány évvel később pedig Dr. Agnes Grieg lerakta az első tibeti terrier tenyészet alapköveit. Egy indiai kórház vezetőjeként kapta első tibeti terrierjét egy gazdag kereskedőtől, hálából a feleségén végzett sikeres operációért.
1930-ban Dr. Grieg visszatért Angliába, és a további, Indiában szerzett kutyákkal elkezdte a tenyésztést "Ladkok", később "Lamleh" kennelnév alatt. 1934-ben megbízta a Kennel Klub a Tibetien Breed Assotiationt a két standard elkészítésével, amely szerint a lhasa apsót és a tibeti terriert két különböző fajtaként különítették el egymástól.
Manapság a tibeti terrier egyre kedveltebb mint kísérőkutya. Az emberhez való erős kötődése miatt nem szeret egyedül maradni, de jó alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy bárhova magunkkal vigyük. Nagyon gyerekszerető, iskolai táborozásoknál, kirándulásoknál, sporttúráknál remek kísérő. Temperamentumos, így minden kutyasportág űzésére alkalmas.
Alázatosan engedelmessé nevelni azonban nem lehet a tibeti terriert, ezért mindennél fontosabb nála az abszolút következetesség, különben ez az intelligens négylábú azt tesz a gazdával, amit csak akar.
Türelem és beleérző képesség elengedhetetlen a nevelésében. Minthogy eredetileg munkakutya, minden feladatnak örül, amit a családon belül kap. Gyorsan és nagy igyekezettel tanulja meg a különböző mutatványokat, gyakran valódi bohócként viselkedik, nagy golyószemeivel, sajátos mimikájával mókás frizurája alatt megnevetteti az embereket. Megvan bizony a veszélye annak, hogy az ember gyógyíthatatlanul a kutya charme-jának áldozata lesz, s ez a családon belüli ranglistán igen előkelő helyet biztosíthat a tibetinek.
Ismert a tibeti terriernek a fantasztikus mászóképessége, amelyet még tibeti pásztorkutya idejéből hozott magával, amikor a sziklás fennsíkon élt. A kerttulajdonosoknak ezért ajánlatos jó magas kerítést csinálni.
A kutya maga által választott feladatai közé tartozik a ház és a kert őrzése, de ezen a területen belül a bátor, borzas mackó sohasem lesz agresszív, ám öntudatosan megugat minden idegent. Ok nélkül azonban nem ugat, a házban alkalmazkodó és kiegyensúlyozottan nyugodt. Kis mérete miatt jól tartható lakásban.
Fajtatársaival és a többi állattal az egykori pásztorkutya nagyon jól összefér. Kíváncsian és nagyon tartózkodóan közelít meg mindent és mindenkit. Ennek ellenére minden kutya más és más egyéniség. Érdekes például a vízzel való viszonyuk. Némelyik tibeti szereti a vizet, és a gazda bánatára a sarat is, ezzel szemben mások minden tócsát kikerülnek, nehogy piszkosak legyenek.
A leendő gazdák számára jó tanács, hogy a hosszú szőrű bundát rendszeresen fésülni kell, hogy ne filcesedjen.
Aki ezt az önfejű négylábút jól tudja kezelni, és a szőrápolást is vállalja, egy igazán remek társat mondhat magáénak, ha szert tesz egy tibeti terrierre.
Krizsanyik Katalin mestertenyésztő
Rozsdás Halász Aranykoszorús Tibeti Terrier kennel
http://tibetterrier.lapunk.hu/
2014.09.19 22:45 ebmester „
Kérek mindenkit, hogy a kéréseit, kérdéseit itt tegye fel, igyekszek minél előbb válaszolni rá.
szerkesztő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés