forrás>kutya.hu

szerző dr Horváth Dávid

A foglepedék (plakk) a fogak felszínén elhelyezkedõ, csak erõs mechanikai dörzsöléssel eltávolítható bevonat. Szárazanyagának 80%-át különbözõ baktériumok adják, amelyek a nyálból a fogfelszínre kiváló savas glikoprotein rétegen elszaporodva poliszacharid-fehérje hálózatot hoznak létre. Helyezõdését tekintve íny feletti (supragingivalis) és íny alatti (subgingivalis) lepedéket különböztetünk meg.

Az ínygyulladás (gingivitis) kiváltásában elsõdleges oktani szerepe az íny alatti foglepedéknek van. A tömeges foglepedék szabad szemmel is jól látható, kis menynyiségû foglepedék pedig kimutatható egyszerû lepedékfestési eljárásokkal, pl. 5%-os neutrálvörös-oldattal a lepedéket vörösre festhetjük. A foglepedék kialakulását és növekedését a táplálkozási szokások és a táplálék jelentõsen befolyásolja (pl. fõtt, darabolt, pépesített, leveses ételek, konzerv, tápok etetésével csökken a fogfelszín öntisztulásának lehetõsége). Az eleség kémiai összetétele hatást gyakorolhat a lepedékben lévõ baktériumok tápanyaglebontási tevékenységeire, a lebontás során ugyanis toxikonok keletkeznek, amelyek az ínygyulladás egyik kiváltó okai. A fogazat hibái (pl. a torlódó, számfeletti, rendellenes helyen lévõ fogak, harapási rendellenességek, az antagonista fog hiánya), a fogak felületi egyenetlenségei (régebbi sérülések) elõsegítik a lepedék felhalmozódását.
A foglepedék (és a fogkõ) elsosõrban idõsebb korban (3 éves kor felett) alakul ki, de olykor a tejfogakon is megjelenhet. A kutyák a nagyon veszélyeztetett állatfajok közé tartoznak (egyes fajták esetében, pl. tacskó, uszkár, stb. a fogkõ nagyon gyakori), közöttük bizonyos egyedi hajlamosság is megfigyelhetõ. A foglepedék rendszerint a szemfogakon, majd az elõzáp- és zápfogakon mutatkozik, elõször az íny közelében. A fogkõ (cremor dentium) elmeszesedett foglepedék, mely a foglepedékben lévõ kálcium-sók kicsapódásával, majd a teljes foglepedék elmeszesedésével jön létre.

Anyagának 70-80%-a szervetlen sók, kálium- és foszfátvegyületek, kisebb mértékben magnézium- és nátriumkarbonát, fluorid. Elhelyezkedése szerint ugyancsak íny feletti és íny alatti fogkövet különítünk el, amely fognak mind a pofai (buccalis), mind a nyelvi (lingualis) és mind az ajaktájéki (labialis) felületén elhelyezkedhet. Az íny feletti fogkõ könnyen észrevehetõ, az íny alatti azonban csak az ínytasakban, hegyes fogászati szondával tapintható ki. A fogkõ a foghoz igen erõsen tapad, felületét mindig el nem meszesedett foglepedék fedi.
A fogkövesség súlyossága függ a baktériumflórától, a szervezet állapotától, megbetegedéseitõl, az immunrendszer és a nem specifikus védelmi rendszerek állapotától. A fogköves állat gyakran nyálzik, lassan eszik, nehezen és nem szívesen rág, a darabos és száraz ételféleségeket gyakran nem fogadja el, feltunõ az ilyen állatok émelyítõen büdös szájszaga. A pofatájékon a szájszélt felhúzva jól láthatók a fogak felületén, elsõsorban az ínyhez közeli részen a sárgásbarna felrakódások. A fogkõ kezdetben csak kis területen, rendszerint az íny mellett, a fog nyakán, szegély formájában képzõdik, majd növekedve az egész fogat, sot fogcsoportokat is beboríthat. Elhúzódó esetben az íny vörösesen begyullad, a gyulladt íny sorvadásnak indul, ennek következtében a foggyökér szabaddá válik, a fog meglazul, majd kihullik. A fedetlen foggyökér a fogkövek felületén lévõ nagyszámú baktériumoktól könnyen fertõzõdik, ami tályogok kialakulásához vezethet. E súlyos eseteket gyakran kíséri a gyulladt íny vérzése és a fogkõvel érintkezõ szájnyálkahártya fekélyes gyulladása.

Azt a szájhigiéniás beavatkozást, amikor megfelelõ eszközökkel eltávolítjuk a fog felszínérol a fogkövet a rárakódott lepedékkel együtt, fogkõeltávolításnak (depurálás) nevezzük, ehhez kézi vagy gépi depurátorokat használhatunk (ez nem kozmetikai beavatkozás!!!). A kézi depurátorok depuráló élbol, nyélbol és a kettõt összekötõ szárból állnak. A kézi depurátorokat elsõsorban kiegészítésként, a gépi fogkõeltávolítás bevezetéseként szokták használni. A gépi depurátorok közül az ultrahangos fogkõeltávolítók terjedtek el az állatorvoslásban. A beavatkozást az állatorvosok általában enyhe bódításban végzik. A fogkõtõl megszabadított felület egyenletlenségei a bántalom kiújulásának alapját jelentik, ezért fogkövesedés lassítása érdekében azt polírozni szokták. Ez kézi polírozó segítségével valósítható meg, amely gumiharangocskában végzodõ, kis, elemes készülék, a hozzá tartozó polírozó pasztával együtt szoktuk használni.
Miután az állatorvosok elvégezték a depurálást és a polirozást, a szájüreg mikroflórájának helyreállítására is szükség van. Ezt nyálon át kiválasztódó antibiotikum tablettákkal vagy pasztákkal érhetjük el. Rutinszerûen használt szer pl. a Stomorgyl tabletta, amely kiválóan alkalmazható szájfertõzések- és betegségek gyógykezelésére, kisállatok jól tolerálják, mellékhatása nincs. A kezelés idõtartama 10 nap, amelyet az általános fertõzés elkerülése érdekében 2-3 nappal a fogászati beavatkozás elõtt kezdünk meg. Használható még pl. a Klion tabletta és a Gingisan kenõcs is. A Gingisan kenõcs különösen súlyos, recidiváló fogkövesség esetén jó a prevencióra, hosszan tartó antibakteriális és antimikotikus hatást képes kifejteni. Olyan állat kezelésekor, melynek szokásai nehezen vagy egyáltalán nem változtathatóak meg (pl. nem hajlandó rágni), a fogkõrecidiva megelõzésének kiváló szere, napi egyszeri, étkezés utáni kezeléssel jól kézben tartható a probléma.