forrás< kutya.hu

szerző dr Horvát Dávid

Porckorong-sérv (hernia disci intervertebralis) A hátulsó testfél bénulását tacskó kutyákban szinte kizárólag a hátágyéki csigolyák porckorong-sérve okozza, ezért is nevezik erre a kutyafajtára nagyon jellemzõ betegséget köznapi szóhasználatban tacskóbénulásnak. Tacskókon kívül még más kisebb testû kutyáknál is jellemzõ a betegség (chondrodystrophiás fajták), de a nagytestû kutyákban is elõfordulhat. A magyarázat, hogy miért a rövid lábú, kistestû fajták (pl. tacskó, pekingi palotakutya, francia buldog, uszkár, beagle, stb. ) és ezek keverékei betegszenek meg gyakrabban, még nem teljesen bizonyított. A feltételezés a következõ: ezeknél a fajtáknál a tenyésztõk a lehetõ legrövidebb lábakra törekedtek. Az úgynevezett törpe-gén, amely a rövid lábakért felelõs, nemcsak fiatalabb korban megszünteti a csontok hosszanti növekedését, hanem elõsegíti a csigolyák közötti porckorongokban a mészsók lerakódását, és így a porckorong korábbi deformálódását, elmeszesedését.

A gerincoszlop csigolyákból áll, a csigolyák közötti porckorongok pedig rugalmas ütközõ szerepét töltik be két szomszédos csigolya között, így megkönnyítik a gerincoszlop hajlékonyságát. A porckorongok egy külsõ rostos gyûrûbõl és egy belsõ kocsonyás magból állnak. A kocsonyás mag a gerincoszlop mozgása közben keletkezõ nyomást párnaként minden irányban elosztja, a rostos porc pedig továbbítja a rá hirtelen ható nyomást. A gerinccsigolyák hozzák létre a gerinccsatornát, amelyben a gerincvelõ foglal helyet.

A csigolyák közötti porckorong degenerációja tacskókban már fiatal korban létrejöhet. A porc hialinizálódik, átépül, degenerálódik, elmeszesedik. Így a porcra gyakorolt nagyobb nyomásra a porckorong külsõ rostos gyûrûje teljesen átszakad, a belsõ kocsonyás magja pedig hirtelen a gerinccsatornába nyomul. Ekkor, ha a gerincvelõ súlyosabban sérül, elhal, gyors hátsó testfél bénulás következik be. Helyileg bevérzés és gyulladás kísérheti a folyamatot. Külsõleg elõször a hátulsó testfél fájdalmassága tûnik fel, a kutya nem szívesen lépcsõzik, nem ugrál, púposít, nehezen ürít bélsarat, már hátsó testfelének enyhe érintésére vagy simogatására is erõs fájdalommal jelez. Amikor a nyomóerõ, a bevérzés a gerincvelõt sérti, a kutya hátsó testfele egyik pillanatról a másikra hirtelen megbénulhat. Ennek kialakulása bekövetkezhet például az állat egy, a gerincoszlopot terhelõ hirtelen mozdulatával, mint például ágaskodás, hirtelen ugrás, stb. A hátulsó testfél bénulása annak elsõ napjaiban általában merev jellegû. A hátulsó lábak izomzata kemény, a láb az ízületeknél alig hajlítható. Ezt a merev jellegû bénulást a késõbbiek folyamán petyhüdt bénulás váltja fel. Ekkor már a két hátsó láb szinte élettelen, a kutya jellegzetes testtartásban, összegörnyedt gerincoszloppal, a hátulsó testrészét két elülsõ lábára támaszkodva vonszolja maga után. Általában a kezdeti, merev bénulásos szakaszban elmarad a vizelet- és bélsárürítés. A petyhüdt bénulásos szakaszban pedig a vizelet elcsorog, az állat nem tudja visszatartani, a végbél tátong és a farok bénultan lóg. A has és a hát bõrén érintésre érzéketlen területek ismerhetõk fel, amelyeket túlérzékeny sáv övez.

Ha a porcsérv a gerincvelõ nagyobb részében elhalást váltott ki, a bénulásos tünetek nem fognak javulni, gyógyulás nem remélhetõ. Ha azonban a bénulás inkább a gerincvelõ bevérzésébõl eredõ mûködészavarára vezethetõ vissza, akkor lehetséges még a gyógyulás. Az idõ elõrehaladtával azonban egyre rosszabbak lesznek a gyógyulási esélyek.
A gyógykezelés lényege az enyhébb, illetve kezdõdõ esetekben még lehet belgyógyászati és fizikoterápiás, azonban súlyosabb esetekben szinte biztos, hogy csak a mûtéti gyógykezelés hozhat javulást. A gyógyszeres kezelés lényege a nyugtatás és gyulladáscsillapítás, a mozgáskorlátozás, a vizelet és a bélsár eltávolítása mesterséges úton, a hátulsó végtagizomzat masszírozása, mozgatása. A mûtéti gyógykezelés jelentheti a gerincvelõt nyomó elõesett kocsonyás mag eltávolítását, illetve a csigolyaívek részleges vagy teljes eltávolítását.